Hosszú hétvége

Néhány napja „ünnepeltem” ittlétem felét. Mit is mondjak, igen gyorsan elment ez az öt hónap. Még csak az előbb szállt le a gépem, aztán elkezdődött a suli, majd elköltöztem, karácsonyoztunk, meg síeltünk, és sutty, már január 15-e volt. Most olyan állapotban vagyok, hogy ha azt mondanák, hogy menjek haza, akkor nyilván, örülnék, hogy láthatom az otthoniakat, mivel eléggé hiányérzetem van, de ugyanakkor szívesen maradnék is még. Azt hiszem, jobb, ha csak úgy sodródom tovább az árral, hisz már csak öt hónap van hátra, és szeretném kiélvezni, amennyire csak lehet.

A hét megint csak „szokásosan” telt. Kipróbáltam az ún. bootcamp-et (kiképzőtábor) a suliban, ez az, amiről írtam múlt héten, hogy kondicionáló óra szerűség. Persze mondták, hogy azért ez valószínűleg nem lesz olyan megerőltető, mint az evezés. Naná. A keddi edzés után három napig olyan izomlázam volt, hogy fájdalomcsillapítót kellett bevennem, mert mindenem egy merő görcs volt. De azért tetszett.

A januári irodalomórák helyett jelenleg a senior play (végzős darab) próbái folynak. A suliban hagyomány, hogy a végzős osztály február elején előad egy Shakespeare-darabot. Idén a Vízkereszt, vagy amit akartok c. darab került sorra. Ez egy vígjáték, és az öt rendező, öt irodalomtanár egy trópusi témát talált ki a darabhoz. Tehát minden trópusi szigeteken játszódik. Én nem játszom, csak táncolok benne kétszer. Az egyik jelenetben ezt a hula-táncot (hawaii tánc) fogjuk előadni . A következő félévi irodalomtanárom, Ms. Yee tanítja be nekünk. Nagyon vicces, bár sajnos mi nem vagyunk annyira jók, mint a videón. Viszont az első próbánál feljött az alattunk lévő szinten tanító tanár, hogy hagyjuk már abba. Később rájöttem, hogy Taylor pont azzal a tanárral volt órán, és azt mondta, hogy az egész terem rezgett, a székek, asztalok rázkódtak, az emberek próbáltak egymásnak kiabálni a termen keresztül, de nem lehetett hallani, a szegény tanár meg háromszor mondta el ugyanazt a mondatot, mert annyira összezavarta a dübörgésünk. Bár azért be kell valljam, jól bírták, negyed órába tellett, mire feljött szólni. :D

Mindig rá kell jönnöm, hogy egészen elképesztő ezeknek a magániskoláknak a felszereltsége és színvonala. Minden évben háromszor-négyszer készül egy videó a suli filmes diákjainak jóvoltából, ezeket a filmeket úgy hívják, hogy Hawktrax. Mindig valami aktuális eseményről szólnak, vagy épp csak szórakoztatnak. A héten vetítettek egyet. Azon kívül, hogy az ember sírva röhög tíz percen keresztül, egészen hihetetlen számomra, hogy milyen tehetséges emberek járnak ide. A film legeleje egy rajzfilm volt, nyilván nem Disney-szintű, de remekül meg volt csinálva, és ez egy itteni, sulis diák műve. Arról nem is beszélve, hogy a film többi részében a tanárok probléma nélkül hülyéskednek, táncolnak, mindenféle „idióta” dolgokat megtesznek, csak azért, hogy a diákokat szórakoztassák. És meg is van az eredménye: sokperces vinnyogó nevetés a közönség soraiban, majd tapsvihar, és sikítás. Ilyesmi nagyon jó lenne otthonra is!

A hétvége háromnaposra sikerült Martin Luther King napjának jóvoltából, és igencsak a filmnézés jegyében telt. Péntek este host mummyval megnéztük az Egyszerűen bonyolult című filmet. Nem is tudom, mikor nevettem utoljára két órán keresztül folyamatosan. Elképesztően vicces volt, ajánlom mindenkinek, aki egy kis felhőtlen kikapcsolódásra vágyik! Szombaton átjött egy barátom, kivettük videótékából a Nászfrász című filmet, és azt néztük meg. Vasárnap felutaztunk Sonomába. Épp fel akartuk rakni a Büszkeség és balítéletet, amikor észrevettem, hogy épp a Golden Globe megy a tv-ben. Tök jó, legjobb film/dráma kategória: Avatar, legjobb rendező: James Cameron (Avatar), legjobb férfi főszereplő/vígjáték, musical kategória: Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes), legjobb film/vígjáték, musical kategória: Másnaposok. Vááááááááááááá, totál izgatott lettem. Aztán meg persze csak megnéztük a Büszkeség és balítéletet. És olvadoztunk. Olyan remek a semmittevés…

Ma az egyik barátomhoz mentünk át sütögetni. Kezdek rájönni, hogy a kajamániámmal a legjobb helyre jöttem. Igaz, hogy nem ebédeltünk, de csináltunk csoki szuflét, csokissütit, meg créme bruleet. Picikét úgy éreztem, hogy túlzott cukormennyiséget vittem be a szervezetembe, de két süti között ezt kompenzáltuk egy kis chipsszel. :D Ezek után megnéztük a Lovely Bones című filmet moziban. Nem tudom, mi a magyar címe, de nem is akarom. Borzalmas volt, és nem érdemes megnézni, mert két óráig csak az agyadat unod szét. De a mellettem ülő lánnyal jó sokat röhögtünk rajta. Úgyhogy nem is volt olyan szörnyű.

Holnap suli. Neeeeeee!