Sonoma, San Francisco, Sünet

Itt vagyok újra. Igazából azért nem írtam múlt héten, mert az előző napokban nem nagyon történt semmi különös. Leszámítva az úszást. Ami elkezdődött. Eddig élvezem az edzéseket, bár talán a reggel fél heteseket picit kevésbé. Ebben nem csak a hajnali felkelés játszik közre, hanem az is, hogy a medence nyitott (mármint a szabadban van), és tudom, hogy Californiában vagyunk meg minden, de attól még nagyon hideg van ám így február közepén, ahhoz, hogy egy szál fürdőruckóban legyek kint. De azért jó.

A múlt hét szünet volt – Presidents' Week Vacation –, mivel itt erre az időszakra esik két elnökbácsinak, George Washingtonnak (febr. 22.) és Abraham Lincolnnak (febr. 12.) a szülinapja, a sulim meg nagyon rendi, és az egész szünetet kiadta síszünetnek. A host anyukám épp Indiában utazgatott másfél hétig, úgyhogy ő nem volt itt, a host apukám a host tesómmal pedig Bostonba utaztott egyetemeket látogatni. Úgyhogy én itthon maradtam. Hétfőn délelőtt Peter elfuvarozott Sonomába, a host anyum szüleihez meg testvéreihez (ahol a Karácsonyt is töltöttem). Minthogy egyenest az edzésről indultam, tök szakadtan néztem ki, melegítő alsó-fölső, a klóros víz után megszáradt haj, egyszóval nem lehettem valami remek látvány, de azt hittem, hogy egyenest a házba megyünk majd, ahol rendbeszedhetem magam. Ehelyett azonnal elvittek Sonoma főterére, ahol vagy negyvenmillió ember volt, de mondták, hogy ez csak ma van, az ünnepnap miatt. Dejó! Körbesétáltunk (volna) a főtéren (csak a felfedezett érdekességek közbeszóltak), és közben rábukkantunk egy olyan épületre, ami máskor sosincs nyitva. Teljesen elámultam, úgy nézett ki, mint a vadnyugatos filmekben a fogadók, régi bárpult, kerek asztalok kártyával stb. Nagyon érdekes volt. Egy önkéntesen aznap ott dolgozó bácsi gyorsan körbevezetett minket az egész házban (a felső szint nem fogadó, hanem lakás volt). A webalbumban lesz egy rakás kép róla. Ez a koszorú-szerű izé hajból készült, a webalbumban pedig van egy, ami csirketollból. Ezután átugrottunk a szomszéd házba, ami a katonák barakkja volt. Azt is körbejártuk, bár az nem volt akkora nagy szám, egy pár nyerget kiraktak feliratokkal, meg egy termet berendeztek ágyakkal.

Ezek után megnéztük a San Francisco Solano Missziót, amit 1823-ban alapítottak. Egész Dél-Kaliforniában ilyen missziókat építettek, állítólag gyönyörű szépek, Mexikóból jöttek észak felé. Csak mire Sonomába értek, valószínűleg kifogytak a pénzből, így az itteni Misszió elég egyszerűre sikeredett. :D

A Misszió után elautóztunk General Mariano Vallejo tábornok házához. Ő az USA egy katonai parancsnoka, politikusa volt az 1800-as években. Nagyon szép kis háza van, amely múzeumként látogatható, teljesen eredeti berendezéssel, felszerelési tárgyakkal, hangszerekkel, ruhákkal, családi ereklyékkel, nagyon érdekes volt. Aztán meg találtam egy hatalmas tavat is a kertben. Nem is tudtam, hogy Sonomában mindenféle történelmi emlékek is vannak, azt hittem itt csak bort termelnek. :D És van egy igen lényeges magyar vonatkozása is a helynek, amit én is csak most tudtam meg: a tábornok két lányát (16 gyereke volt, nem kispályázott…) a magyar származású Haraszthy Ágoston két fia vette feleségül. Gróf Haraszthy Ágoston magyar földbirtokos, a királyi testőrség tisztje, a kaliforniai szőlőtermesztés és borászat megalapítója. 1840-ben telepedett le Amerikában, 8 évvel később Kaliforniába költözött, és 1857-ben alapította meg Sonomában a Buena Vista nevű szőlőbirtokát és borászatát, amely a mai napig aktív.

Kedden beutaztunk San Franciscóba. Ideje volt, tekintve, hogy még mindig nem láttam egy csomó látnivalót a városban. Elsőként a Fisherman’s Wharf-ot néztük meg, ami a kikötő melletti hely egy rakás étteremmel, meg utcai rák-árussal. Nagyon finom rákkoktélt ettem ott. Aztán találtunk egy hatalmas épületet, ahova mindenféle régi játékgépeket zsúfoltak be, és mindegyik negyeddolárossal működik. Volt köztük olyan, ami még 1870-ből volt ott. Nagyon király, hogy ezek még mindig épek, és működőképesek. A legjobb egy hatalmas gép volt, ami egy egész karnevált ábrázolt, és ha bedobtál pénzt, akkor az egész „életre kelt”; volt benne emberke trambulinon, oroszlánszelídítő, körhinta, boxmeccs, vattacukros, étterem, óriáskerék stb. Ez a gép is nagyon régi volt, úgyhogy minden csak egy picit mozgott. :D Mikor a kocsihoz sétáltunk visszafelé a nagyira nagyon ráijesztett egy hajléktalan, aki az utcán ült bokornak öltözve. Nagyon vicces volt, de nem tulajdonítottam jelentőséget neki. Erre hazajöttem, meséltem Taylornak, hogy voltunk a Fisherman’s Wharf-on, erre kérdezte, hogy láttuk-e a bokor-hajléktalant. Mondtam, hogy igen, erre mesélte, hogy az ott lakók egy csomószor kinn állnak az utca másik oldalán, és nézik, ahogy ijesztgeti a turistákat, és nevetnek. Ja, és mindig adnak neki pénzt, szerintem ez haláli!

A következő állomás North Beach volt, ami az olaszok lakta része San Franciscónak. Ennyi olaszt még életemben nem láttam (valószínűleg azért, mert még nem jártam Olaszországban). Ott csak sétáltunk, az egész utca végig tele volt olasz kávézókkal meg éttermekkel. Nyamm. Mi azért besétáltunk egy candy shop-ba (édességboltba) is. Végre kipróbáltam a fudge-t. Erre magyarul nincs is név, a Harry Potterben a Fudge neve magyarul Cornelius Caramel lett. Ez tulajdonképpen csoki, de nagyon puha, és nem tud elolvadni. Érdekes, és nagyon finom! Ja, meg ettem karamellás pattogatott kukoricát is. :D (Szóval ez egy igen kalóriaszegény nap volt, főleg, hogy nem is lenne szabad édességet ennem a környezeti filozófia óra miatt, de erről majd a következő bejegyzésben mesélek.)

A harmadik s egyben utolsó állomásunk China Town lett. Nagyon vicces, ez a világ legnagyobb - Ázsián kívüli - kínai negyede, és tényleg olyan érzésed van, mintha Kínában lennél. Itt sem lehet mást csinálni, mint sétálni, meg betérni a különböző kis vagy nagy és általában igen zsúfolt (néha nagggggyon zsúfolt) üzletekbe. Rengeteg minőségi kínai árut találhatsz China Townban. :D Ja, és rájöttem, hogy milyen érdekes családba születtem. Apukám kakas, anyukám majom, a bátyám pedig disznó a kínai horoszkóp szerint. Én jártam a legjobban, én kos vagyok! Yessz!

Az utolsó Sonomában töltött napomon kicsit fényképezgettem, valamint ellátogattunk vagy öt borászatba (nem, bort nem kóstoltam, meg amúgy sem adnának nekem, mert 21 év alatti vagyok). Nagyon szép kis borászatok vannak itt, általában kastély-szerű épületekben találhatod meg a cég boltját, ahol borokon kívül még mindenféle más, helyben készített kulináris terméket is árulnak (olívaolaj, mustár, meg mindenféle borból/borral készült kaja). Ja, és elhozhatod a borászatokba a kis picnic ebédedet, ha akarod, és ebédelhetsz a kertben. Arik, nem?

A szünet utolsó pár napját egy osztálytársamnál, majd otthon töltöttem, és különböző érdekfeszítő dolgokkal múlattam az időt (edzés, tanulás). Ennyit mostanra, puszi!

Visszatértem

Már megint jó ideje nem írtam, bocsánat, de eléggé gyilkos hetek állnak mögöttem (meg előttem is, de azt majd máskor). Szóval a Sundance-ről már beszámoltam, de az utána lévő eseményekről még nem.

Hétfőn megvolt a végzős színdarab (senior play). Persze előtte való héten egy csomót gyakoroltunk, aztán vasárnap egész napos próbánk volt a suliban. El se tudnék képzelni kellemesebb vasárnapi időtöltést. Két db, max. egyperces tánchoz hét órácskát ültem a suliban, és kedden meg töridogát írtunk. Kellemes. Sebaj. Hétfőn előadtuk a színdarabot (Vízkereszt, vagy amit akartok), szerintem elég jól sikerült, legalábbis a közönség soraiból úgy hangzott. Jókat nevetgéltek, és nekem is sikerült elcsípnem egy részét a színpad mögül. A darab után elmentünk a Fentonsba, ami egy itteni elég híres fagyizó neve (aki látta a Fel című filmet, az hallott már Fentonsról is). A tanárok hívtak meg, ez elég kedves tőlük, tekintve, hogy az osztály nyolcvanfős, a Fentons meg irgalmatlan drága. És a fagyi annyira nem is nagy szám. Viszont akkora adagokat adnak, hogy az már undorító. :D Persze a fagyizó utánra az egyik osztálytársam osztálybulit rendezett, másnap meg első órában volt a töridogám, de azért elmentem. Nem érte meg túlzottan, jó béna buli volt. :D

A színdarab után egész héten mindenki mondogatta, hogy a hula táncunk milyen szuper volt. Nem a lábdobogós, aminek az eredetijét már felraktam a blogba régebben, hanem egy másik. Keményen négyen adtuk elő, és szerintem nagyon égő volt. De mindenki másnak tetszett, és végülis ez a lényeg.

Közben a második félév is elkezdődött, és ez alkalomból két tantárgycserém történt. Az összehasonlító politika helyett most környezeti filozófiát tanulok, nők irodalma helyett pedig szatírát. Erre vártam egész évben, ez a tantárgy nagyon jónak ígérkezik!!! Eddig még csak pár óránk volt, de már elolvastuk Jonathan Swifttől a Szerény javaslat című esszét. Most pedig nekünk kell egy hasonló esszét írnunk. Nagyon izgis. A későbbiekben még olvassuk majd a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember-t Oscar Wilde-tól, majd az Alice Csodaországban-t és a Büszkeség és balítéletet. Nagyooooooooon várom.

Azért a környezeti filozófia is nagyon tetszik. A suli egyik legjobb és legnépszerűbb tanára, Mr. Scott tanítja. Imádom, hihetetlenül vicces, de ugyanakkor nagyon értelmes emberke. A házi feladat főleg olvasás, amit aztán a következő órán megbeszélünk. Arra próbálunk rájönni, hogy hogyan is jutottunk oda, hogy a saját környezetünket, „lakhelyünket” pusztítjuk, és miért is távolodtunk el ilyen nagyon a természettől. Eddig főleg rövid esszéket olvastunk, de pár napja elkezdtük a B-terv című könyvet Lester R. Brown-tól. Nem a legizgisebb könyv a világon, de azért érdekes.

Ja, az utóbbi időben volt egy olyan érzésem, mintha moziblogot írnék, mivel szinte minden héten beszámoltam egy újabban látott filmről. Ezen a héten sem szeretnék kihagyni egy ilyen alkalmat. Szóval. Múlt pénteken újra megnéztem a Sherlock Holmest, mivel az egyik barátom még nem látta, és nagyon meg akarta nézni, én meg reménykedtem benne, hogy talán másodszorra az idióta brit akcentus ellenére meg fogom érteni a legtöbb dolgot. Ez sikerült, úgyhogy végre én is röhögtem azon a poénon, amit a múltkor nem értettem, és az egész mozi nevetett, én meg nem tudtam miről van szó. Aztán láttam az Oscar-jelöléseket, és rájöttem, hogy megérdemelné a legjobb filmzenének járó szobrot. Szombaton pedig láttam végre a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma című filmet. Már három hete vártam rá, hogy megnézhessem, de valahogy sose jött össze. Nagyon tetszett, de ebben a brit akcentus még kevésbé érthetővé tette az egészet, plusz a történet olyan kusza, hogy mindenképpen kétszer kell látni ahhoz, hogy megértsd.

A héten kezdődik az úszószezon, ééés bennevagyok a csapatban. Tiszta izgis. Főleg a reggeli edzések lesznek izgisek, hogy vajon fel tudok-e kelni időben. :D A reggeli edzések hajnali fél hétkor kezdődnek, egy héten kétszer. És pár hét múlva pedig kedden és csütörtökön két edzésem lesz. Hurrá szabadidő! Sebaj, biztos fun lesz.

Jók legyetek!