Már megint minden

Van egy olyan érzésem, hogy mostantól csak a kéthetente-írás fog működni. Nagyon nem visz rá a lélek minden egyes hétvégén. :D Az új családom még mindig nagyon ari, a host-tesómmal, Caroline-nal is jól kijövünk, úgyhogy minden rendben van. Mondjuk, apukával nem sokat fogok találkozni, másfél hete, hogy elutazott, és majd jövő vasárnap jön vissza.

Nahát, képzeljétek, szerdán volt úszóverseny, és ÚSZTAM! Éljeeeeeeeen! Végre, végülis csak három versenyről maradtam le (a hétből). Egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy kezdő vagyok, 200 vegyesben legyőztem az egyik lányt a csapatból, aki már évek óta úszik. Nagyon boldog voltam. Meg nagyon fáradt. Ezek után a következő nap az edző kitalálta, hogy ússzunk időmérős sprinteket. Naná, szerintem ez nem nagyon sikerült jól. :D

Múlt vasárnap FADE próba volt, salsáztunk. Tök izgis, pár hét múlva fellépés. Szerintem a salsa nem lesz rossz, de a többi tánc elég gagyesz. De most erre mit mondjak, az egész a két „tanár” hibája. (Értsd: egy végzős, meg egy 11-es lány, akik nagyon jól tudnak ugyan táncolni, csak sajna nem annyira tudnak táncot tanítani.) Kb. meg se mondják, hogy mit kéne másképp csinálnunk a táncban, és állandóan azzal jönnek, hogy egy csomóan tudják a táncot a csoportban, kérdezzünk meg valakit. Kösz, még jó, hogy itt vagytok tanárnak. A salsát viszont a suli tánctanára tanítja, így az nyilván jobban megy.

A FADE próba után az első host mamimmal találkoztam, beautóztunk San Franciscóba, megnézni a Wicked c. musicalt (magyarul: A boszorkány). A helyszín San Francisco egyik látványossága, az Orpheum Theater volt, a darab pedig mostanság az egyik legnépszerűbb Broadway musical. New York és SF mellett Londonban és egy csomó amerikai nagyvárosban játsszák, és mindig telt házak előtt. (Itt a honlap.) A történet azt meséli el, hogy a Gonosz Nyugati Boszorkány (az Ozból) mitől és hogyan vált gonosszá. Nagyon tetszett, csodálatosan énekeltek, meg táncoltak. Imádtam, ahogy a történetet összekötötték az Oz a nagy varázsló történetével. Képzeljétek, kiderült benne, hogy A GONOSZ NYUGATI BOSZORKÁNY NEM IS GONOSZ. :D

A múlt hét elején örömhíreket kaptunk!! Az edzők a heti hét edzést visszaállították heti ötre edzésre. El sem tudom mondani, hogy ez milyen hihetetlen örömöt jelent számomra. Nem kell reggeli edzésre járnunk, csak ha kihagyunk egy délutánit. Hahh, majd hülye leszek kihagyni. :D

Pénteken nem volt suli, mivel elérkeztünk a harmadik negyed végéhez. A tanárok otthon dolgozhattak, és értékelést írhattak a diákokról, nekünk pedig szabadnapunk volt. Ez is mutatja, hogy mennyivel jobb diáknak lenni, mint tanárnak. Reggel tartottunk egy úszócsapat-reggelit az egyik srácnál a csapatból. Mmmmmmmmmmhhhhhhh! Volt amerikai palacsinta, amit mellesleg rühellek, csakhogy belesütöttek almát, amivel nagyon fini lett. Ezek mellett Andrew, aki félig francia, sütött francia palacsintát, ami kb. ugyanolyan, mint a magyar, csak egy picit más. Az otthoni jobb, de azért az is jó volt. :D A reggeli után mehettem be a suliba, hogy az évkönyvön dolgozzak, mivel határidő volt. Remélem jó lesz a végkifejlet, majd májusban meglátjuk. Este egy pár emberrel elmentünk vacsizni, majd megnéztük a két tavaszi színdarabot a suliban. Az egyik a Real Inspector Hound (Az igazi Bulldog Hadnagy), Tom Stoppard szatírája volt, ami tetszett ugyan, csak nem lehetett valami sokat érteni belőle. A színészek nagyon jók voltak, kettőt leszámítva, akik úgy hadartak, hogy az egész közönség elvesztette a fonalat. A második Peter Shaffertől a Black Comedy (Játék a sötétben) volt, ami viszont igazán nagyon-nagyon jó volt, szétröhögtük magunkat. Mindkettőben játszott egy srác, aki szerintem az este legjobbja volt. Az elsőben egy kiabálós-tolószékes volt tisztet alakított, tipikus nyugalmazott tábornokot, a másodikban pedig egy meleg pasit. Mind a kettőben hihetetlenül jól játszott, olyan sokat nevettünk.

Szombaton néhány osztálytársammal bementünk San Franciscóba. Sétálgattunk North Beachen, az olasz negyedben, éttermeztünk, aztán sütiztünk…nyamm! Felsétáltunk egy kilátóhoz, ahol már voltam egyszer, nagyon szép, látni a Golden Gate hidat, a Bay Bridge-t, az Alcatrazt, meg San Francisco belvárosát. Majd kiruccantunk még egy fél órára a tengerpartra, és labdáztunk. És szombat délutánra természetesen teljesen kihal a város, így másfél óránál nem is tartott tovább az út hazáig. :D

Suli, költözés, egyebek

Hú, jó sok beszámolóval tartozom. Kezdjük az elején! Mostanra már egészen benne vagyunk az úszószezonban. Egyszerűen imádom az úszást, jobban élvezem, mint bármilyen sportot, amit eddig kipróbáltam egész életemben. Még azt is elviselem, hogy nincs melegvíz a zuhanyzóban. :D Viszont, hogy úgy mondjam némi üröm is került az örömbe, amikor a múlt heti versenyeken nem indulhattam. Drágajó atlétikai igazgató a suliban el kellett volna, hogy intézzen némi papírmunkát. A suliban „transfer diáknak” számítok, emiatt a ligában csak úgy versenyezhetek, hogy ha biztos, hogy nem az úszás miatt vettek fel. De a drága bácsi elfelejtette elintézni ezt a dolgot időben, úgyhogy a verseny napján közölték, hogy nem úszhatok. Ezek után a következő napi versenyen sem, indulhattam, így az összesen hat versenyünkből kettő elment. Nagyon jó, hihetetlenül örültem. L

Mint azt írtam a második félév kezdetén, most környezeti filozófiát tanulok, és szatírát. A környezeti filozófia nem annyira tetszik jelenleg, mert egy naggggyon idegesítő könyvet olvasunk, amit nem értek, és nem is élvezek. Ráadásul az a feladatunk a félévre, hogy önmegszorítsunk. Ez azt jelenti, hogy nem ihatunk kávét és szénsavas üdítőitalokat, és nem ehetünk gyorskaját meg nem otthon készített édességet. Namost, az üdítő és a gyorskaja nem nagyon izgat, de az ÉDESSÉG? És a kávé? Nemár! Najó, ennyire nem drámai a helyzet, egész szépen tartom magam, a kávé kifejezetten könnyen megy, viszont az édességmegvonó projektben néha picit elbukom. Sebaj, így is jó. :D Az a legjobb az egészben, hogy olyat ehetek, amit itthon sütök, és a múltkor megsütöttem életem első brownie-ját (mármint már korábban is sütöttem brownie-t, de az mind porból készült).

A szatíra viszont elképesztően jó! Most olvastuk el a „Bunbury, avagy jó ha Szilárd az ember” c. művet Oscar Wilde-tól. Akinek van, lehetősége, olvassa el, mert ez a legeslegeslegjobb dráma a világon. Nagyon szellemes, és nagyon jó mű. Ma elő is kellett adnunk egy jelenetet belőle az osztályban, nagyon jópofa volt, sokat röhögtünk. J És most kezdjük olvasni az Alice Csodaországban-t. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni.

A múlt hétvégén Kathyvel megnéztük a California Academy of Sciences-t (Kaliforniai Tudományos Akadémia). Ez egy olyan múzeum, ami magában foglalja a Természettudományi Múzeumot, egy planetáriumot, egy akváriumot, egy halom tudományos kutató osztályt, korallzátony kiállítást és egy négyemeletes élő esőerdőt is. Fantasztikus az egész, kb. másfél éve nyitották meg, állítólag csillió-millió-billió dollárból készült, hát az látszik rajta. Az épület teteje egy 2,5 hektár alapterületű, ún. élő tető, egy rakás növényfajjal, és néhány kisebb dombbal. Ezekkel oldják meg az épület energiaellátását, nagyon érdekesen néz ki, igazi „zöld” múzeum. Sajnos a planetáriumba nem volt már időnk bemenni, de az akváriumot és az esőerdőt is láttuk. Az akváriumról érdekesség, hogy kb. 4000 halacska úszkál mintegy 212 ezer gallonnyi víztartályban, és tele van mindenféle különleges, eddig soha nem látott-hallott tengeri élőlényekkel. Esküszöm olyan érzésem volt, mintha a Pandorán lennék (a bolygó az Avatarban). Mindennek gyönyörű színe, és érdekes alakja volt, egészen elképesztő. Ráadásul mindenféle érdekességet is beraktak a múzeumba. Megfogtam pl. egy tengeri csillagot, olyan érzés, mint amikor egy követ fog az ember. Aztán volt egy akvárium, ahol hullámmedencével azt szemléltették, hogy milyen, amikor a tengervíz bejut egy barlangba, majd onnan hogy megy ki. Az esőerdő is borzasztó érdekes volt, úgy oldották meg, hogy egy üvegkalitkában építették föl az egészet. Egy rámpán lehet felmenni a tetőig, összesen négy szint van, mindegyik egy adott ország esőerdejének az élővilágát mutatja be. Ezek Borneó, Vietnám, Costa Rica és az elárasztott Amazónia. Volt egy-két undis lény, de láttam egy rakás érdekességet, mint pl. kék békát, meg egy rakás pillangót, meg mindenféle mást, a webalbumban vannak a képek. A honlap a kedvencek között.

Most pénteken megnéztük az Alice Csodaországbant, minden hülye kritikus lehúzta, de nekem semmi bajom nem volt vele, én nagyon nagyon élveztem, úgyhogy nyugodtan nézzétek meg. :D

És újra eljött az idő: átköltöztem a harmadik host családhoz. Őszintén szólva, hiányozni fog az előző családom, a Drake család, nagyon szerettem őket, és élveztem a náluk töltött időt. Sebaj, a harmadik család is arinak tűnik, épp az Oscar-díj átadást nézzük. Majd meglátjuk, beszámolok a fejleményekről.