Muir Woods

Nos, az év negyedének hivatalosan is vége van. Az én sulim quarter system szerint működik, ami azt jelenti, hogy az év negyedénél (most), és háromnegyedénél (valamikor tavasszal) kapunk egy szöveges értékelést minden tanártól, valamint egy osztályzatot. Egész jó lett (kivéve a matek, amit nagyon lerontott az első doga), négyes-ötös, bár a töri jegyemmel van egy kis gondom, amit még le kell rendeznem.

Jaj, és olyan kis büszke voltam magamra. Graphics órán a múlt hónapban egy hétig szüneteltettük az évkönyv szerkesztését, és helyette az őszi, iskolai színdarabra készítettünk plakátot. Mindenki tervezett és elkészített egy nagy plakátot, és ki is az rakták összeset a suliban. Nekem az enyém természetesen nem tetszett. Erre múlt héten kiderült, hogy a drámatanár, aki a darabot rendezte, az én poszteremet választotta ki borítónak a programfüzetre. Pedig volt még vagy tíz másik, és azokat nem kezdők csinálták! ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de király!!! Nagyon feldobták a napomat, ami jól jött, mert a múlt hetem eléggé kellemetlen volt. Háromszor is éjjel egy után feküdtem le, délelőttönként meg folyton majd elalszom. :D Szóval nagyon stresszes voltam, de amikor megtudtam, hogy az én poszteremet választották, olyan boldog lettem!

Ennek örömére pénteken megnéztem az őszi darabot, aminek Bus Stop a címe, de ezt szerintem magatoktól is kitaláltátok. :D). Tetszett a darab, nem volt hihetetlenül nagy szám, de szerintem a színészek többsége jól játszott.

Hétvégén az egyik osztálytársam meg az anyukája elvittek magukkal kirándulni. Nagyon hálás vagyok nekik ezért, mivel a host családom aranyos meg minden, de nem sok mindent mutattak San Francisco látnivalóiból. Szombaton reggel beautóztunk a Lombard Street-re, ami állítólag a világ legkanyargósabb utcája. Mivel SF. nagyon dombos, régen a lovak nem tudtak felmenni az egyenes, meredek utcán, ezért csinálták ilyen kanyargósra. Szerintem nagyon jól mutat.

Ezek után elmentünk a GOLDEN GATE hídhoz! Igen, a harmadik hónapban végre eljutottam arra a helyre, ami SF. talán legfontosabb nevezetessége! Jeeeeee! Ez a híd ollllyan hatalmas, hogy már félelmetes. De komolyan; ott lógsz a semmi felett, pontosabban egy egészen hihetetlen magasságban az öböl vize felett. Ráadásul elképzelehetetlen tömegek mászkálnak rajta az egyik oldalon. A másik a bicikliseké. Középen meg az autók olyan sebességgel száguldanak tova, hogy az már félelmetes.

Ééééééés ezután pedig irány Muir Woods, ami a mammutfenyők otthona. Bár itt nem túl nagyok a mammutfenyők, csak olyan 70-80 méter magasak, ahhoz, hogy az igazán nagyokat lásd, északabbra kell utazni. :D Az erdőben egy jót sétáltunk a 2000 éves matuzsálemek között, bár picit hideg volt, mivel kevés napfény szűrődik át a fák között. Nagyon jó kis nap volt. Jah, és kiderült, hogy ez a család is feliratkozott, hogy hostoljon engem, de levették őket a listáról. Ezt nem sajnálom, mert az anyuka aranyos egy napra, de egy picit furi, emellett pedig kint élnek a pusztában, totál messze a sulitól, és folyton rá lennék utalva a családra, ha valamilyen programra, buliba el szeretnék menni. Nem lenne kellemes, ha úgy jártam volna, mint a tavalyi diák (aki egyébként vietnámi). Szegény nagyon messze lakott a sulitól, és arra nem járt busz (itt állati borzalmas a tömegközlekedés = nincs). szóval teljesen rá volt utalva a családjára. Ráadásul neki nem olyan testvérei voltak, akik furikázhatták, hanem ötödikesek, úgyhogy ezt nagyon nem szerette. Szerintem idén figyeltek rá, hogy az iskolához közel lakó host családokat találjanak. Nagyon kis kedvesek. :D

Júúúúúúúúúúúúúúúúj, vasárnap estére a host mummym szervezett egy vacsit a másik KÉT HOST CSALÁDommal. Annyira jó volt találkozni velük! Mindkét család nagyon kedvesnek tűnt (ráadásul a két másik gyerek SOKKAL szimpibb, mint Larkinka). A harmadik apukám, Doug (ezt nem nehéz megjegyezni, mivel a mostani apukám is Doug) elvileg nem is jött volna, mert üzleti útra kellett volna mennie. De mégis eljött, és csak a vacsi után indult el a tárgyalására. Nagyon ari, és szerintem úgy néz ki, mint Marlon Brando a Keresztapában, csak eggyel fiatalabb kiadás. :D Jól sikerült az este, host mummym ráadásul magyar kaját is főzött. Ami igen aranyos tőle, mert úgy volt, hogy közreműködök, de közben bejött egy szombat esti buli, szóval nem nagyon voltam otthon/magamnál (az álmosságtól), így végül ő csinálta az egészet – természetesen az én szakmai instrukcióimmal és az otthonról hozott fincsi pirospaprikával. Paprikás csirkét, és somlói galuskát. A csirke nagyon jól sikerült, bár futottam egy pár kört, mire hajlandó volt anya receptjét használni az interneten talált, amerikai „Chicken paprikash” receptek helyett. Persze, elhiszem, hogy az amik tudják a frankót, de akkor is kissé felment az agyvizem. Nem értettem, hogy az ajándékba kapott Gundel szakácskönyvben található recept, az általam leírt és nagyjából hétszer elmagyarázott készítési mód helyett miért szimpatizált inkább az internetes bénaságokkal. De végül sikerült rávennem, hogy az én módszerem szerint csinálja, és igen fincsi lett. A somlói már nem annyira, de elnézzük neki, úgyse tudják, hogy milyennek kell lennie. :D Én meg persze azt is jóízűen megettem. Én már csak ilyen vagyok, ha édesség, és nincs benne mák, akkor jöhet!

Egyébként december elején költözöm a másik családhoz. Hálaadásra (nov. 25-29) a mostani családom Massachusetts-be, Cape Codra utazik. Engem nem visznek, ami szerintem érdekes, de ezt most hagyjuk. Örülök is, hogy nem kell negyven főnyi rokonsággal meg egy sereg egyetemistával (Larkin nővérének a barátai) jópofiznom. Így Ms. McKennánál fogok lakni, és eddig nagyjából kilenc meghívást kaptam tanároktól, diákoktól, másik host családoktól, és a Hálaadás csak öt nap. :D Még nem döntöttem, melyik meghívásokat fogadom el, de jólesik, hogy ilyen sokan törődnek velem.

Elnézést, hogy ilyen ritkán írok a blogba, de sajnos szinte minden nap edzésem van, utána meg házit írok, ezért sajnos nincs több időm. És néha eléggé küzdök a képek feltöltésével, de csekkoljátok a fotóalbumot, mert ott fenn van minden kép. Pusszantás