2009. november 27., péntek

Hálaadás

Találó cím, mi? Bizony, Hálaadás van. Hogy elment az idő! És vagy két hete nem írtam a blogba, amiért ezúton is elnézést kérek. Bár mentségemre legyen mondva, hogy annyira nem történt sok érdekes dolog múlt héten, ezen a héten meg zéró szabadidőm volt blogot írni.


No, de ne szaladjunk annyira előre, a múlt héten még suliba jártam. Megvolt az első vitánk törin. Ez most nem azt jelenti, hogy csúnyán összevitatkoztam valakivel az osztályban, hanem hogy volt egy szervezett vitánk. A tanár megadott egy témát (A Függetlenségi háború után az Egyesült Államok alkotmánya Locke-i társadalmat hozott létre – Locke egy filozófus volt), és ezt a témát kellett az egyik csapatnak alátámasztania, a másiknak pedig támadnia. Nekem támadnom kellett a témát a nők jogain keresztül. A vitát nem élveztem különösebben, egyrészt mert iszonyú kevés időnk volt a felkészülésre, másrészt mert a vita mindenkinek abból állt, hogy elhadart valami szöveget, amiből kukkot sem értettem. És még csak nem is nyertünk. :(


Az utóbbi időben sokat olvasok magyar híroldalakat az interneten (index, origó), és hihetetlen, hogy minden harmadik cikk a H1N1-ről szól. Ahogy elnézem, otthon kezdenek eldurvulni a dolgok. Itt nem olyan vészes, bár mindenki retteg, főleg mert nagyon nagy a hiány az oltóanyagban, egy csomó kisgyerek van várólistán, ráadásul az ötven és hatvanöt év közöttiek nem is jogosultak az oltásra. Itt az egész dolog egyébként máshogy működik, az oltásra jogosultaknak nem kell fizetniük az oltásért, mivel ők az orvosért fizetnek, az oltást meg ingyen kapják, mivel az a lényeg, hogy minél több „veszélyeztetett” megkapja. Aki meg nem jogosult, az ha fizetne se kapja meg, mivel nincs oltóanyag. Tényleg nagyon félnek amúgy. Már vagy két hete meg vagyok fázva, ami köhögéssel jár. Szóval köhögtem egyet a suliban, majd viccesen megjegyeztem, hogy „hülye disznóinfluenza”, erre mindenki ijedten hőkölt hátra, hogy „influenzás vagy?”. Naná, influenzás vagyok, csak gondoltam, hogy bejövök a suliba, hátha meg tudok fertőzni egy-két embert. De a legviccesebb az, ha csak simán köhögök. Erre mindenki ilyen sanda szemmel néz rám, hogy „beteg vagy?”. Erre azt kell válaszolni, hogy nem, nem vagyok disznóinfluenzás. Én amúgy biztonságban vagyok, mert megkaptam az orrba-oltást. Természetesen nem szúrtak bele az orromba, hanem ez olyan, mint egy orrspray, legyengített vírust juttatnak az orr nyálkahártyára, onnan szívódik fel. Megjegyzem, sokkal kellemesebb, mint egy oltás. Picit rossz íze van úgy tíz percig, aztán ennyi. Az oltás meg még két napig fáj. A suliban néhányan megbetegedtek már az új influenzától, és azt mondták, hogy nem kívánják senkinek, mert kb. egy hétig meg se tudtak mozdulni. Szóval mindenki vigyázzon magára otthon!!!!


Hétfőn megnéztem a sulim jazzbandáját egy jazzbár-sushiétteremben. Ott játszanak minden évben, a hely neve Yoshi’s. Fúúú, nagyon profik voltak. A zenekar hihetetlen jól játszott, mindegyikük nagyon tehetséges, és néhány iskolatársam énekelt. Le a kalappal, olyan hangok vannak itt, hogy elakadt a szavam. Nagyon színvonalas volt, az egész étterem tele volt. Az mondjuk érdekes volt, hogy az elején odajött hozzánk egy pincércica, hogy ja, amúgy kötelező egy italt fogyasztani. Rendeltem egy mokkát, ami volt vagy másfél deci, és öt dolláromba került. Pingyurkát leesett az állam. De kit izgat, a

koncert tényleg elképesztő volt. Sikerült egy videót csinálnom, ezen két osztálytársam, Jordan és Avery énekelnek.


Kedden pedig átköltöztem Ms. McKennához, akik Hálaadás alatt látnak vendégül. Nagyon aranyosak, a férje, Paul nagyon jó fej, a két kislánya pedig nagyon édes! Asszem az egyik még óvodás, a másik pedig kisiskolás. Első este átjött három junior (11-esek), Taylor, a második host-tesóm, meg még két másik osztálytársa. Pizzáztunk, meg filmet néztünk. Nagyon arik, remélem a Taylorral jobban fog működni a host-tesó dolog, mint Larkinnal.


Ja, és voltunk shoppingolni, tiszta élvezet Jingle Bells-re vásárolni. Meg vannak ezek őrülve, már Halloweenkor is minden fel volt díszítve kis karácsonyfákkal, most meg már mintha két nap múlva Karácsony lenne. Bár ez otthon is így működik.


A csütörtöki nap pedig Hálaadás, ami tulajdonképpen abból áll, hogy összegyűl a család, és esznek. Sokat. Itt is nagy a készülődés, annyi kaja van, hogy az egész amerikai hadsereget jóllakathatnánk vele. Hát ez van, meg kell birkózni a nehézségekkel. A sulim nagyon rendes, meg volt tiltva a tanároknak, hogy házit adjanak. Ezt otthon is tudnám értékelni egy-két ünnep alatt. Remélhetőleg valamikor lesz lehetőségem megnézni a Karácsonyi ének c. filmet. Host mummym nem volt hajlandó elvinni, mondván, nem szeretné látni, hogy Jim Carrey hülyét csinál a meséből. Larkin meg mondta, hogy a Disneyt nem is szereti, főleg nem a feldolgozásokat. Így viszont már mindent értek vele kapcsolatban. Hogy lehet Disneyt utálni????? Kb. csak azért, mert a Pixar itt van Oaklandben, szóval azt szeretjük, Disneyt meg nem...? (Egyébként a Pixar a Disney-é) Nekem meg az a véleményem, hogy a Pixar aranyos, meg szeretem, de mégiscsak Disneyn nőttem fel, és szerintem az emberek nagy része szintén. Szóval most már értem Ms. Larki problémáját (bocs, host mummym Ms. Larki-nak szólítja, nekem meg ez nagyon tetszik…tudom, gonosz vagyok).


Jaj, és majd igyekszem képeket csinálni, egyelőre csak az internetről szedett pici képeim vannak. Szóval az van, hogy George Lucasnak itt van Oaklandben a stúdiója, és úgy tudom, itt is nőtt föl. És az oaklandi kikötőben ilyen hatalmas izék állnak, amiknek nem tudom a nevét. És egyszer megjegyeztem, hogy ezek úgy néznek ki, mint a birodalmi lépegetők a Star Wars-ból, erre mondták, hogy naná, George Lucas innen vette az ötletet. Király, mi?


Boldog Hálaadást mindenkinek!

0 megjegyzés: