Átlagos hét

Újabb mozgalmas hét telt el. A második töridogám is ötös lett, bár írnunk kellett egy esszét is, ami a jegyünk kétharmada lesz, és a tanár azt mondta, hogy az valószínűleg mindenkinek le fogja rontani a jegyét. Úgyhogy még nem kiabálok el semmit. Vááááá, és a héten újabb matekdoga. Szurkoljon mindenki!

Most ne röhögjetek ki, ezt el kell mesélnem. Szóval evezésen eddig csak nyolcas hajókban eveztünk, szerdán az edző beosztott pár embert egy négyes hajóba. Én is köztük voltam. Fúúú, tök örültem de jó, végre kipróbáljuk a négyest. Minden készen állt, beültünk a hajóba, még a dokk mellett voltunk. Mikor el akarunk indulni, akkor szépen el kell távolodnunk a dokktól, hogy elkezdhessünk evezni, úgyhogy a kezünkkel kell „lesétáltatnunk” a hajót a nyílt vízre (bocsánat, de ezt nem tudom magyarul, az irányító mindig azt mondja, hogy „walk it down”). Szóval szépen elkezdtük „lesétáltatni” a hajót, de ugyanakkor el is kell hajolni a dokktól, hogy a hajó ne menjen neki. Szóval elhajoltunk, de egy pillanat múlva olyan furi érzés volt, elkezdtünk dőlni a víz felé. Akkor már tudtam, hogy kész, ennyi volt, beborulunk. Kb. mintha lassított felvételben történt volna minden. Egyre inkább eldőltünk, egyszer csak már annyira ferdén álltunk, hogy a víz elkezdett bejönni a hajóba (ez volt az a pont, ahol mind az öten elkezdtünk visítani). Aztán gondoltam, milyen király lenne, ha nem esne rám a hajó, szóval, amikor már félig a vízben voltam, szépen kikecmeregtem a hajóból, és ezerrel elkezdtem hátrálni a vízben. Ez okos volt, mivel a hajó simán ránk borult volna. Ezek után már csak egy olyan métert hátráltam, amikor az evezőm is célba vett. Miután magamhoz tértem a meglepetésből, kimásztam a vízből. Miközben úgy éreztem, hogy az agyam mindjárt felrobban, elkezdtem nevetni, mert valljuk be, igen nevetséges volt az egész helyzet. Később kiderült, hogy azért borultunk, mert túlzottan elhajoltunk a dokktól, meg azért is, mert az egyik lány elengedte az evezőjét (ami ugye szépen lesüllyedt, és lehúzott minket. Amúgy attól a lánytól már félek, mert bármikor közel kerülök hozzá, nem érzem úgy, hogy biztonságban lenne az életem. Például érdekes, hogy szeptember közepétől szinte minden nap elmondta az edző, hogy NE ENGEDD EL AZ EVEZŐT!, de ő azért elengedi. Ez csak egy fincsiség volt tőle, de máskor is állandóan kifogom magam mellé.) Szóval a borulás után jött még egy érdekes dolog. Szerencsére a nyolcas hajó még nem ment el, így tudtak nekünk segíteni kihalászni a hajót a vízből. Kb. tizennégyen emeltük meg azt a hajót, amit alapból négy ember szokott cipelni. És alig bírtuk felemelni, mivel tele volt vízzel, meg meg a négy evezővel. A legszebb az volt, mikor a fejünk felé kellett emelni, hogy kicsurgassuk a vizet. Nem kicsit lettünk vizesek. Mármint nekem már úgyis mindegy volt, de a többieket azért sajnáltam. Másnap inkább nyolcasban eveztünk.

Csütörtökön pedig pénzcsinálás volt az egyesületnek, nekünk kellett a fogadáson kis kajás-tálcákkal körbemászkálni. Persze mindenki feltette a 20 dolláros bájmosolyt, a végén meg úgy éreztem magam, mint a Beépített Szépség: Most megyek, és levakarom ezt a vigyort a képemről.

Jujj, pénteken volt Halloween All School Fair. Ez azt jelenti, hogy az iskola klubjai pénzt gyűjtenek maguknak. Mindenféle játékot ki lehet próbálni, meg persze hatszáz kiló kaja is van. A végzős osztály csinálja mindig a sütivásárt. Úhhh, valóban több asztalnyi cukor (persze muffin, brownie, és egyéb süti formájában) állt egymás hegyén-hátán. És a legrosszabb, hogy mind olyan fincsi!!!! Visszatérve az All School Fairre, a játék meg a kaja főleg a kicsiknek szól (az én sulim óvodától végzős osztályig megy). És mivel Halloweenig már csak egy hét van hátra, ezért mindenki jelmezt öltött. Olyan édik voltak a kisgyerekek a mindenféle jelmezükben. Persze a szülők is részt vettek így elég tetemes volt a tömeg. És én is beöltöztem. Dr. Bradley-től (politika tanár) kaptam egy flapper jelmezt. Nem hiszem, hogy erre lenne magyar szó, flappernek a 20-as évek Amerikájában öltöztek a nők. Szerintem jó kis viselet, bár nem a legpraktikusabb. Az a fejpánt egy idő után elég idegesítő tud lenni. A Fair igen jól sikerült, szerintem sokat kaszált az osztályom is, bár a végén mindenki vitte haza ingyen a sütiket, mert nem tudtunk mit kezdeni vele. :D

Úúúúúh, és megvolt az első FADE-es nagy próbánk. Igaz, hogy a kilencedikesek közül egy se jött el, nem tudom, hogy mit képzelnek magukról a kis ……..ok (kiskamaszok ugyebár). Nagyon tetszik a tánc, Jeckóra nyomjuk. Összesen négy számot mixeltek össze, mindenki kettőben táncol. Az én egyik számom a „Beat it”, ami azért nem annyira lassú, ráadásul a lány, aki koreografálta nem arról híres, hogy egyszerű koreográfiát kreál, úgyhogy még sokat kell gyakorolnom, hogy rendesen menjenek a mozdulatok. Bár fellépés csak tavasszal lesz, addigra remélhetőleg menni fog. A másik szám címére nem emlékszem, de már alig várom, hogy arra is megtanuljuk a koreográfiát.

Tök jó, jövő héten Halloween. Még nem tudom a programot, itt nem terveznek ennyire előre. Mindenesetre remélem valami izgis fog történni.

Ja, és tudtátok, hogy itt nem ezen a hétvégén volt óra átállítás, hanem jövő héten lesz?

Így most egy hétig csak 8 órával jártok előttem.