Az Angyalkák Városa

Bocsi sokszor, hogy ilyen régóta nem írtam, de sajnos hétvégén nem voltam internet közelben. Mivelhogy Los Angelesbe utaztunk. Vááááá!! De nagyon-nagyon jó volt! Igazából csak két napot tartott az egész út, és Los Angelesből alig láttam valamit, de azért nagyon király volt.

Szóval vasárnap host mummyval átröppentünk, majd kocsit béreltünk, és irány a Universal Studios. Fúúú, nagyon meg van csinálva. Kicsit olyan, mint amikor egy rakás speciális effekttel dolgozó filmstúdiót ötvöznek vidámparkkal. Meg persze van stúdió-túra is. Vasárnap lévén legalább hetvenmillióan voltak, és nem kis sorok kígyóztak a különböző „fun”-ságokra várva. Egy igen nagy, és igen undorító hamburger befalása után be is álltunk a stúdió-túra sorába, ahol kis digitális tábla jelezte, hogy mindössze tíz percet kell várni. Szóval harminc percnél nem is vártunk többet, és eljutottunk a kis buszhoz, amivel körbefurikáztak minket. Fúúú, hát nehéz lenne leírni mindent, amit láttam. Előállítottak pl. egy szép kis vihart és áradást nekünk, aztán kocsik röpködtek. Láthattuk, amint építik pl. a Transformers-ben használ díszletet, megnéztük a kocsit, amivel a Múmiában rohangáltak fel-alá. Körbementünk a Lila Akác Közben (Született feleségek), és annyira másnak nézett ki. Megálltunk azon a téren, amit az Indiana Jones és a Kristálykoponya Királyságában, a perui jelenetben láthattunk. Keresztülvittek minket az űrlényektől sújtott városon a Világok harcából. Láttuk a cápát, ami szegény elég pici, és nem is néz ki úgy, mint egy igazi cápa. De a vezető azt mondta, hogy becsüljük meg, mert ez a cápa az egyetlen a világon, ami hátraszaltót tud csinálni. Hát ez mondjuk igaz. Átéltünk egy földrengést egy alagútban, ahol megnyílt a fejünk felett a föld (haha, ez viccesen hangzik így, amúgy metróalagútban voltunk), majdnem ránk zuhant egy kamion meg egy kocsi, aztán megérkezett a metró, kisiklott, és az is majdnem ránk esett. Igazából ott egy picit megijedtem. Meg a földrengés is elég idegesítő volt, mert nem lehetett rendesen fotózni.

Sajnos a túra után már nem maradt túl sok mindenre időnk. Felültünk a Jurassic Park hullámvasútra, ami tulajdonképpen egy vízi hullámvasút, bár nem a hullámvasút a lényeg benne, hanem hogy leírhatatlanul jól van kitalálva és megépítve. Körülöttünk nyüzsög egy rakás mű-dínó, hatalmas „díszletek”, egy kocsi itt is majdnem ránk zuhan (ezt valamiért nagyon szeretik). A végén azért a hullámvasút dolog is beindul, hatalmas zuhanással és loccsanással érkezünk meg a célhoz. Előre szóltak, hogy a fényképezőgépet tegyük el, mert vizes lehet. Aztán sikerült a szélső ülésre ülnöm, ami azt jelentette, hogy én lettem a legvizesebb. Meg szembeköpött egy dínó. Hihetetlen.

Egy szuper kis vezetést tartottak a tűz-effektekről a Lánglovagok c. filmből. Elég félelmetes volt, a végén felégettek nekünk egy termet. Najó, nem, csak szimplán hatalmas lángok lobbantak fel, nyilván a szobát nem égetik fel, mivel negyedóránként van vezetés, biztos nem lenne gazdaságos tönkretenni a berendezést.

Jujj, és most jön az egyik legjobb. Jellemző, hogy ez szegény host mummymnak nem tetszett. A Múmia hullámvasút. Itt is ötvöztek egy-két speckó effektet a hullámvasúttal, ám itt ez utóbbi sokkal királyabb volt. Kedvcsinálónak bejátszottak egy jelenetet a filmből, amiben a skarabeuszok megeszik az egyik embert, és akkor elkezdték birizgálni a lábunkat, mintha rajtunk is bogarak mászkálnának. Aztán ez a hullámvasút is zuhant, hihetetlenül begyorsult, majd ment egy picit hátrafelé is. Persze mindezt a sötétben, ahol csak néhány plafonról lógó hullát láttál. Host mummym mondta, hogy neki ez nem tetszett, mert nem látta, hogy hova megyünk, mi következik. Nekem meg pont ez tetszett, mert nem rémültem halálra a tériszonytól.

Végül egy 4D-s Shrek rövidfilmet néztünk meg. Irtó édes volt. Egy szimpla 3D-s film, ami amúgy tényleg nagyon jól meg volt csinálva, mert komolyan meg akartam fogni a képernyőből kijövő dolgokat. A negyedik D annyi volt, hogy a lovaglós jelenetnél ide-oda rángatták az ülést, meg a Szamár kétszer letüsszentett, és akkor vizet fröcsköltek ránk. Állatira tetszett.

Ja, és a stúdióba vezető úton összesen ennyit láttam a Hollywood feliratból. Hát nem szörnyű?

Az utazás második napja nem volt ilyen szuperfun, illetve más érdekességeket tartogatott. Két egyetemet néztünk meg, a Pomonát meg a UCLA-t. A Pomona egy 1500 fős (kis) egyetem, a UCLA (University of California Los Angeles) meg olyan harmincezres (nagyon nagy), szóval igen különböztek. Mindkét egyetemen részt vettünk a college tour-on. Ezt mindig egy, az egyetemre járó diák tartja, elmesél sok mindent, nem csak a tanulmányi részéről, de a sportolási lehetőségekről, klubokról, az egyetemi életről, a közösségről, hogy miért mentek arra az egyetemre. Nekem a UCLA sokkal jobban tetszett, mivel a túra is sokkal élvezetesebb volt, másodszor a Pomona túl álmosnak, csendesnek tűnt, a UCLA-n meg nem éreztem úgy, hogy mindenki azonnal elalszik. (Ettől függetlenül mindkét campus nagyon szép, rendezett, szóval azért nem lehet rossz oda járni.)

Az egyetem után még elnéztünk a Rodeo Drive-ra. ÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááá. Ekkora hülyeséget! Jó, nyilván ezt is látni kell, de ez csak egy utca egy rakás puccos bolttal meg pálmafával. De azért élveztem. Most nem akarom azt mondani, hogy my host mum és Larkin sznobult egy kicsit, úgyhogy azt mondom, hogy sznobultunk, úgy, hogy ők bementek mindenféle ruhát megnézni meg próbálni a boltokba, én meg addig inkább az utcán vártam, és nézelődtem. Személy szerint elég kellemetlenül éreztem magam a Promod-os farmeromban a szuper dizájner shopokban, ahol amúgy nem találsz egy teremtett lelket sem (mármint vásárlót), és ha bemész, akkor egyből egy hihetetlen segítőkész és kifinomult hölgyike c

uppan rád, hogy segítsen. Az árát meg se mertem nézni az ottani ruháknak, arról nem is beszélve, hogy ezek tényleg annyira dizájnosak, hogy szerintem irtó hülyén néznek ki. Amúgy korábban host mummym mondta, hogy errefelé néha lehet sztárokat is látni. És hiába stíröltem, hogy ki vezeti a luxusautókat, nem láttam Britney Spearst. De ez még a kisebbik baj. A nagyobb, hogy Hugh Jackman-t sem. Kár volt odamenni. Viszont akkor is volt egy vicces élményem. Kiszálltunk a kocsiból, elkezdtünk sétálni, amikor elment mellettem egy pasas. És akkor belémhasított, hogy én őt ismerem. De vajon honnan???? Aztán rájöttem, hogy nem ismerem, hanem ő a gonosz, pszichopata fejű bácsi, Ben a Lost-ból. Már megérte nézni azt a sorozatot. Ja, és élőben nem is volt pszichopata feje.

A Hollywood-ot megelőző héten csak kevés nagyon izgis dolog történt. Egy gyógyszertárban találkoztam egy idős magyar házaspárral, majd két napra rá egy élelmiszerboltban egy magyar anyukával, meg a két kisfiával. Gyanúsan ismerős nyelven beszéltek, ezért odamentem hozzá, egy ilyen értelmes kérdéssel: Bocs, magyarok vagytok? A nőnek leesett az álla: „Ezt nem hiszem el. Minden alkalommal, mikor idejövök vásárolni, találkozom valaki magyarral.” Nagyon kedves volt, itt él az olasz férjével, szegény gyerekek voltak vagy tizenegy évesek, és már most három nyelvet beszélnek. Nagyon jó volt találkozni valakivel, aki beszél az anyanyelvemen.

A mostani hét amúgy senior week a suliban, ami azt jelenti, hogy majdnem minden végzős elmegy egyetemet látogatni valahol az országban, vagy otthon dolgozik az egyetemi jelentkezésén. Én meg a suliban aszalódom nyolc órán keresztül (mivel vannak nem végzős tárgyaim is), de ebből csak három tanóra, a többiben meg erősen igyekszem arra koncentrálni, hogy ne aludjak el. Nem mindig sikerül, a múltkor épp törit tanultam a könyvtárban, amikor elaludtam. Háromszor egymás után, úgyhogy végül feladtam. Ja, az idő meg pocsék. Valami a Csendes-óceán ázsiai részén tomboló tájfunnak kaptuk a maradékát, ami széllel meg esővel járt. Az osztálytársaim emlékeznek, olyan Győr-szerű eső (a nem osztálytársaknak: emlékezetes osztálykirándulás ítéletidőben), csak egész nap, meg egész éjjel. És mivel ugye itt az utcák igencsak dimbes-dombosak, ezért még több órával azután, hogy elállt az eső, csordogál a kis patak lefelé az utcákon.

Ez volt a hétvége, pénteken meg töridogát írok, úgyhogy tessék szurkolni, mert megtudtam a college counselortől, hogy ha itt jelentkezem egyetemre, akkor fontos, hogy a legjobb jegyeket érjem el. Hurrá, néhány óra tanulás még belefér a napba. Legfeljebb meghosszabbítom az összes napot 26 órásra. Meg se kottyan.

Jók legyetek. :D