Tavaszi szünet

Hol is kezdjem? A múlt hét tavaszi szünet volt, de már az azelőtti héten sem írtam semmit. Viszont akkor nem is történt semmi, úgyhogy nem is érdekes. Kivéve, hogy spirit week volt a suliban. Ez azt jelenti, hogy minden nap be kell/lehet öltözni valaminek. Hétfőn vadnyugat-nap volt, és farmer szoknyát viseltem. Ez nem igen volt jó ötlet, tekintve, hogy nagyjából 12 fok volt, és majd megfagytam. Kedden-szerdán nem öltöztem se társasjátéknak, se nintendó-figurának. Csütörtökön, a celeb-paparazzi napon viszont riporterek elől bujkáló hírességet alakítottam. Azért szerintem az amik teljesen készek. Olyan hihetetlen módon örülnek, ha be lehet öltözni valaminek, mint a gyerekek. Ja kérem, igen, ez egy kicsit olyasmi, amit infantilizmusnak hívnak, nem? És mindenkinek van otthon egy cowboy/girl csizmája, arra az esetre, ha esetleg vadnyugatos témát kapnak a beöltözős napra. Bocs. Nekem ilyenem nem volt. :D A péntek számomra kimondhatatlan izgalmak közepette telt. A tavaszi szünet előtti napot a suliban Springfest-nek hívják, és nincs tanítás. Én a 11-esekkel SAT tantárgy teszteket írtam, amely nem kifejezetten növelte az önbizalmamat a jövőre nézve. Viszont utána ingyen kaját kaptunk a suliban, először az év folyamán, és még csak nem is volt rossz. Ja, és volt ingyen cookie, az volt a nap egyik fénypontja. Ezek után kicsit vásárolgattunk egy pár osztálytársammal, szerencsétlenek nem több mint két órát vártak rám a H&M-ben. Ruhát kellett vennem magamnak, mivel vasárnap Húsvétra a családdal egy szipi-szupi összejövetelre volt meghívásunk, a család barátaihoz, és anyuka mondta, hogy úgy gondolja, jó lenne, ha vennék egy tavaszi ruhát. Ennek nem annyira örültem, mert tavaszi ruhára nem volt szükségem, és a pénzemet sem szerettem volna ilyesmire költeni. (Még az előző hétvégén együtt körülnéztünk San Franciscóban, ahol ők szoktak ruhát vásárolni. Namost, ezekben a boltokban 100 dollár alatt semmit nem kapni, és csodálkozott, hogy miért nem próbálok fel semmit. Na, mindegy, ez a ruha dolog eléggé kiakasztott. Majd később még írok erről.) Tehát: az osztálytársaimmal „vásárolgattunk”, és végül vettem egy ruhát, úgyhogy happy end volt.

Vasárnap eljött Húsvét napja, úgyhogy elutaztunk a barátokhoz Napa Valley-be, ami Sonomától kissé keletre található, ugyanolyan bortermelő terület, csak kisebb. Nos, a vendéglátó hölgynek van egy csokoládéboltja, úgyhogy - érthető módon - eléggé izgatottan vártam már a találkozást. :D Természetesen az eső zuhogott, és 10 fok volt, mivel kerty-partyt szerveztek. Már ezért megérte könnyed, új nyári ruhában, meg flip-flop papucsban jönni. :D Sebaj, megérkeztünk, a házban láttam úgy kb. harminc embert, állatira kicsípve. Amint beléptünk, azonnal kajával kínáltak (mily meglepő!). Ezek után a gyerekeknek a kertben tojásokat kellett keresgélniük, a nagyobb gyerekeknek, mint én is, pedig csak egy tojást kellett megtalálniuk, amely a nevüket rejtette. Némi segítséggel megtaláltam (a nőci, aki eldugta mondta, hogy szerinte nézzek körül a kerti hősugárzó körül), és cserébe kaptam egy gyönyörűen összeállított kosarat. Volt benne egy sál, strandtáska-strandpapucs, játék, fülhallgató, édesség, piperetáska, szóval elláttak mindenféle csudajóval. Ezek után hajat szárítottam, majd ismét ettünk egy keveset. Közben a felnőttek egyre jobb kedvűvé váltak. Ebéd után a fiatalokkal visszavonultunk filmet nézni (Meglógtam a Ferrarival –klasszikus amerikai film). Majd … eljött a nap fénypontja! Az egyik lány kérdezte, hogy szeretnék-e ellátogatni a csokiboltba. Naná, mondtam én, úgyhogy Carolinenal meg három másik gyerekkel irány a csokibolt!!! A bolt részében nem is nagyon tartózkodtunk csak bekukkantottam (nagyon ízléses kis boltocska, hatalmas csillárral, meg gyönyörű húsvéti kirakattal). Főként a „kulisszák” mögött nézelődtünk, ahol a csokit készítik. Hmmmm! Volt ott tálcákon kitéve ezer különféle praliné…..… Hát, elég sokat kipróbáltam. :D Esküszöm, gyerekkori álmom vált valóra, hogy beszabadultam egy csokiboltba. Mire visszaértünk a partyba, addigra a felnőttek jó része szépen becsiccsentett, a host anyumnak is akadt némi problémája azzal, ahogy el akarta magyarázni valakinek, hogy Doug (host apukám) nagypapája az Doug apukájának az apukája volt. :D Sebaj, jókat nevettem. Egy másik filmet is megnéztünk (Nulladik óra – másik klasszikus), majd szépen hazamentünk. Apuka vezetett, ő nem ivott sokat, úgyhogy nem volt gond. Azért ettem már komoly mennyiségű csokit egy nap alatt az életemben, de azt hiszem, ennyit azért nem. :D

Kedden host mamival és Carolinnal elutaztunk két napra Carmel-be, a tengerpartra, kb. 2 órányi autóútra San Francisco-tól. Gyönyörű szép hely, ici-pici városka, nagyon édes házikókkal meg irgalmatlan drága boltokkal. Természetesen a velem utazó két másik hölgy azonnal vásárolni akart, úgyhogy felmerült bennem a gondolat, hogy én most itt szét fogom unni az agyamat, mert ők a két napot tuti vásárlással töltik majd. Ám, ekkor felfedeztem egy ruhát egy elég puccos üzletben, ami igencsak tetszett. Hát gondoltam, felpróbálom, hiszen már eddig is néztem ruhát promra, de nem jártam sikerrel … de talán most! Ééééés MEGTALÁLTAM!! Nagyon boldog voltam, mert egy nagyon csinos rucit fogtam ki, ráadásul, olyan áron, amire kb. számítottam (ez csak azért volt, mert 50% kedvezménnyel árulták). Aztán lesétáltunk a tengerpartra is (útközben kicsit elidőztünk egy csokiboltban – úgy érzem, hogy idén meglepően gyakran kerülnek ilyen jellegű boltok az utamba), ami egészen elképesztően szépséges volt. Csodálatos, fehér homokos tengerpartja van. Csináltam pár képet, majd feltöltöm őket a webalbumba, de sajnos szerintem képen nem jön át annyira jól. Másnap a tengerpati úton végig autóztunk, és gyönyörködtünk az óceánban. Nagyon szépséges idő volt, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam. Majd megálltunk a Point Lobos-on, ami egy gyönyörű természetvédelmi terület szépen kiépített tengerparti ösvényekkel, ahol lehet sétálni és relaxálni. És képzeljétek, láttam OROSZLÁNFÓKÁT! Olyan cuki volt, kievickélt a sziklára, majd hanyatt dobta magát, és napozott. A séta után Monterey felé vettük az irányt, ahol – többek között – egy hatalmas akvárium is található, és a host anyum nagyon meg akarta nézni a csikóhal kiállítást. Szerintem nagyon király volt, hihetetlenül tetszettek a csikóhalak, főleg a bébik, amik már majdhogynem mikroszkopikus méretűek voltak. A csikóhalak után még körbenéztünk a cápáknál, meg a flamingóknál is. Az akvárium után sajna hazajöttünk, de nagyon élveztem azt a két napot, és ráadásul még egy promruhával is gyarapodtam.

A szünet többi része a tanulással és hasonló nyalánkságokkal telt, úgyhogy azt most nem részletezném, hanem helyette visszatérek a bejegyzés elején felvetett dologhoz. Tehát, ugye volt ez a ruha probléma, hogy Húsvétkor új rucit kéne hordanom, és az anyuka mondta, hogy szerinte, ha nem leszek tavaszi ruhában, akkor kellemetlenül fogom érezni magam. Nekem pedig ezen leesett az állam, mivel otthon olyat még nem tapasztaltam, hogy a barátaim körében kellemetlenül érezném magam, csak azért, mert nem így vagy úgy vagyok öltözve, és a szüleim baráti körében sem tapasztaltam soha ilyesmit. Itt pedig úgy működik a dolog, hogy amikor van egy összejövetel, és egy évben egyszer találkoznak a barátaikkal, akkor az a legfontosabb, hogy mit hordanak. És egy szimpla baráti összejövetelre, kajálásra, piálásra félformális rucikat vesznek fel. Én ezt két szóval tudnám jellemezni: sznobság és felszínesség. És a probléma az, hogy azt tapasztalom, hogy az amerikai emberek bizony ilyenek. Itt mindenkinek elképesztően közeli és hű-de-legjobb barátból van vagy négyszáz, de valahogy nem érzem, hogy olyan igazi barátság lenne köztük, mint amilyen barátaim nekem vannak, vagy a szüleimnek. Nos, nekem ez egy megfigyelésem az amikról. Tehát az otthon gyakran hallható sok előítélet jó részével ugyan nem értek egyet, viszont azt meg kell hagyni, hogy szerintem itt mindenki hihetetlenül felszínes az emberi kapcsolataiban, ami nekem néha már az agyamra megy. Ezért is érzem úgy, hogy itt van egy-két ember, akivel elvagyok, meg együtt „lógunk”, de nincs semmiféle mély kapcsolat senkivel, amit sajnálok.

Nos, ennyi történt, most pedig még egy darabig ki kell húznom a sulit, és majd mindenféle újdonság fog történni, amiről majd később beszámolok.