Hellóka mindenkinek. A következő tanévben az Oakland-i Head-Royce Schoolban fogok tanulni, és az itt szerzett tapasztalatokról, élményekről írok majd a blogomban.
Még 8 nap van hátra az indulásig, és én már kezdek izgulni, mert még egy rakás elintéznivaló lenne, arról nem is beszélve, hogy gőzöm sincs, hogy fogok beférni a bőröndjeimbe (körülbelül öt kiló ajándékot viszek, szóval rendesen fel leszek pakolva). Eddig életemben egyszer utaztam repülőn, akkor is a szüleimmel, ezért egy picit félek, hogy boldogulok majd a reptéren. Szerencsére nem leszek egyedül, hisz Magyarországról négyen kaptuk meg az ösztöndíjat, rajtam kívül Adél, Luca és Lilla.
Ha minden jól megy, jövő szombaton este (ottani idő szerint) már Bostonban leszünk az ASSIST orientáción, ami egy négy napos rendezvény, és utána mindenki buszozik, vagy épp röppen tovább a saját sulijába (jómagam valószínűleg a legmesszebb, hisz a Boston-San Francisco távolság röpke hat órás utat jelent).
A sulimról egyelőre csak röviden, mert még én se tudok sok mindent. Nos, ez az iskola nem bentlakásos, ami azért fontos jelen esetben, mert a 88 ASSIST iskola jó része az. Eddig körülbelül ennyi, amit az iskolámról tudok (mondtam, hogy nem lesz sok), valamint azok az információ morzsák, melyeket a suli honlapjáról csipegettem fel. Tekintve, hogy az iskola bejárós, host családoknál fogok lakni. Szám szerint háromnál. Most tutira leesett az állatok, hogy „Nem mondod, háromnál?”. Legalábbis erre következtetek azoknak a reakciójából, akinek személyesen mondtam el. Szerintem ez egyáltalán nem gáz, mivel biztosan sok különböző élményben lesz részem mindhármuknál, és megtapasztalhatok három más-más családi életet. Az első családomat már ismerem is, és naggggyon jófejnek tűnnek (legalábbis a host mummym, meg a host sisterem, mert eddig csak velük leveleztem).
Ezúton szeretnék bátorítani mindenkit, akiben egy kicsit is felmerült az, hogy jelentkezik valamilyen ösztöndíjra, hogy jelentkezzen. Ha bármiben segíthetek, akkor várom az emilkéket, vagy commenteket, szívesen válaszolok minden kérdésre, ami felmerül az ASSIST-tal, vagy az EVIME ösztöndíjjal kapcsolatban.
És ha addig nem is, Boston után jelentkezem. Pussz.
4 megjegyzés:
Isten hozott Zsófi a bloggolók világában! Jó dolog ez, de időigényes, ugyanakkor bátran állíthatom, hogy rengeteget fog adni neked és nekünk is. Én például már most előre örülök, hogy újra izgalmasak lesznek a reggelek. Lehet várni és lesni, hogy vajon született-e új bejegyzés.
Jó utat és rengeteg élményt kívánok, neked és a többi ösztöndíjasnak is.
Heyyy,
Annyira örülök, hogy írsz blogot, egyrészt mert tök jó buli, igaz nekem ilyen fél délutánokat elvett néha, de majd ezeket te is kitapasztalod;)
Alig várom már, hogy arról olvassak, hogy mennyire ehetetlen volt a kaja az első két hétben, hahha:D
Egy szó mint száz, biztos rengeteg új élményben lesz részed, sok szerencsét kívánok!!!
Puszi és jó utazást!
Köszönöm a sok biztatást! Remélem mindenkinek tetszeni fog a blog, és élvezni fogjátok a velem történtekről való olvasást. :D
Boston után írok újra (mert ott elvileg nem lehet netezni).
Sok puszi mindenkinek.
Naggggyoooon naaagggyyyyoooon fogsz HIÁNYOZNI!!:D:Dde majd gyorsan eltelik az a néhány hónapocska és újra itt leszel aztán majd járhatunk orha zolihoz vagy a pleskóhoz...najó persze csak viccelek!!:D:Dami biztos h rám számíthatsz, én mindig követni fogom h mik történnek Veled abban a távoli Amerikában!
1000000000000000puszi légy jó(mint mindig) és vigyázz magadra kedves USÁSCSAJ!!
Nicol
Megjegyzés küldése