Visszatértem

Már megint jó ideje nem írtam, bocsánat, de eléggé gyilkos hetek állnak mögöttem (meg előttem is, de azt majd máskor). Szóval a Sundance-ről már beszámoltam, de az utána lévő eseményekről még nem.

Hétfőn megvolt a végzős színdarab (senior play). Persze előtte való héten egy csomót gyakoroltunk, aztán vasárnap egész napos próbánk volt a suliban. El se tudnék képzelni kellemesebb vasárnapi időtöltést. Két db, max. egyperces tánchoz hét órácskát ültem a suliban, és kedden meg töridogát írtunk. Kellemes. Sebaj. Hétfőn előadtuk a színdarabot (Vízkereszt, vagy amit akartok), szerintem elég jól sikerült, legalábbis a közönség soraiból úgy hangzott. Jókat nevetgéltek, és nekem is sikerült elcsípnem egy részét a színpad mögül. A darab után elmentünk a Fentonsba, ami egy itteni elég híres fagyizó neve (aki látta a Fel című filmet, az hallott már Fentonsról is). A tanárok hívtak meg, ez elég kedves tőlük, tekintve, hogy az osztály nyolcvanfős, a Fentons meg irgalmatlan drága. És a fagyi annyira nem is nagy szám. Viszont akkora adagokat adnak, hogy az már undorító. :D Persze a fagyizó utánra az egyik osztálytársam osztálybulit rendezett, másnap meg első órában volt a töridogám, de azért elmentem. Nem érte meg túlzottan, jó béna buli volt. :D

A színdarab után egész héten mindenki mondogatta, hogy a hula táncunk milyen szuper volt. Nem a lábdobogós, aminek az eredetijét már felraktam a blogba régebben, hanem egy másik. Keményen négyen adtuk elő, és szerintem nagyon égő volt. De mindenki másnak tetszett, és végülis ez a lényeg.

Közben a második félév is elkezdődött, és ez alkalomból két tantárgycserém történt. Az összehasonlító politika helyett most környezeti filozófiát tanulok, nők irodalma helyett pedig szatírát. Erre vártam egész évben, ez a tantárgy nagyon jónak ígérkezik!!! Eddig még csak pár óránk volt, de már elolvastuk Jonathan Swifttől a Szerény javaslat című esszét. Most pedig nekünk kell egy hasonló esszét írnunk. Nagyon izgis. A későbbiekben még olvassuk majd a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember-t Oscar Wilde-tól, majd az Alice Csodaországban-t és a Büszkeség és balítéletet. Nagyooooooooon várom.

Azért a környezeti filozófia is nagyon tetszik. A suli egyik legjobb és legnépszerűbb tanára, Mr. Scott tanítja. Imádom, hihetetlenül vicces, de ugyanakkor nagyon értelmes emberke. A házi feladat főleg olvasás, amit aztán a következő órán megbeszélünk. Arra próbálunk rájönni, hogy hogyan is jutottunk oda, hogy a saját környezetünket, „lakhelyünket” pusztítjuk, és miért is távolodtunk el ilyen nagyon a természettől. Eddig főleg rövid esszéket olvastunk, de pár napja elkezdtük a B-terv című könyvet Lester R. Brown-tól. Nem a legizgisebb könyv a világon, de azért érdekes.

Ja, az utóbbi időben volt egy olyan érzésem, mintha moziblogot írnék, mivel szinte minden héten beszámoltam egy újabban látott filmről. Ezen a héten sem szeretnék kihagyni egy ilyen alkalmat. Szóval. Múlt pénteken újra megnéztem a Sherlock Holmest, mivel az egyik barátom még nem látta, és nagyon meg akarta nézni, én meg reménykedtem benne, hogy talán másodszorra az idióta brit akcentus ellenére meg fogom érteni a legtöbb dolgot. Ez sikerült, úgyhogy végre én is röhögtem azon a poénon, amit a múltkor nem értettem, és az egész mozi nevetett, én meg nem tudtam miről van szó. Aztán láttam az Oscar-jelöléseket, és rájöttem, hogy megérdemelné a legjobb filmzenének járó szobrot. Szombaton pedig láttam végre a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma című filmet. Már három hete vártam rá, hogy megnézhessem, de valahogy sose jött össze. Nagyon tetszett, de ebben a brit akcentus még kevésbé érthetővé tette az egészet, plusz a történet olyan kusza, hogy mindenképpen kétszer kell látni ahhoz, hogy megértsd.

A héten kezdődik az úszószezon, ééés bennevagyok a csapatban. Tiszta izgis. Főleg a reggeli edzések lesznek izgisek, hogy vajon fel tudok-e kelni időben. :D A reggeli edzések hajnali fél hétkor kezdődnek, egy héten kétszer. És pár hét múlva pedig kedden és csütörtökön két edzésem lesz. Hurrá szabadidő! Sebaj, biztos fun lesz.

Jók legyetek!